Még vígan sütött a nap a lakótelep felett, de a médiából már mindenki tudhatta, hogy extrém vihar közeleg. Azt is megmondta a meteorológia, hogy 16 óra magasságában éri el Budapestet a vész. Közben kidöntött fákról, megbontott háztetőkről érkeztek folyamatosan a hírek. Persze csak azok tudták mindezt, akik jó állampolgárként rendszeres fogyasztanak valamilyen sajtóterméket. De, miért kussolt a Lakossági Riasztó Rendszer? Hétfőnként nem tudsz elbújni sehol a lakótelepen úgy, hogy a felüvöltő szirénák ne okoznának egy kisebb szívmegállást. Aztán a háztetőkre telepített hangszórókon keresztül zsigereidbe dörmögi egy érces férfihang, hogy: „Ne szarjon be, ez csak egy próba!”
Jó lett volna, ha ez a határozott hang még a vihar
előtt közvetlenül adott volna néhány praktikus tanácsot a lakosságnak. A házak közvetlen bejáratához dőlt fák, a járdákra, utakra és autókra szakadó ágak, az iskola bedőlt oldala és az Epreserdő utcában a pincében tárolt értékeit mentő lakót ért halálos áramütés, talán már elég nyomos érv kell, hogy legyen. TESSÉK FIGYELMEZTETNI A LAKOSSÁGOT!
