Éjszakai motozó

Sündisznó az Aranyvirág sétány bokraiban
Sündisznó az Aranyvirág sétány bokraiban

Alszik a város, miközben te gondolataidba temetkezve sétálsz hazafelé a langyos lakótelepi éjszakában. Minden csendes, aztán hirtelen megtorpansz, mert a bokorban mozdul valami. Egy pillanatra halálos rémület fog el, mindenre felkészülve kapod a fejed a hang irányába. “Csak egy sündisznó” – sóhajtasz megkönnyebbülten. Az éjszakai motozó rád sem hederít, tovább keresgéli a napi betevőt, szinte már a talpad alá nyomva be hegyes orrát. Megmozdulsz. A lázas munka rögtön véget ér, most ő rémül halálra a mobiltelefon villanófényében. Ma este az Aranyvirág sétányon senki életében nem történt különösebb dráma, mindenki mehet a dolgára.