Helyi vonatkozású születésnap

Ma 68 éve, 1948. február 13-án alapították az egyik legjelentősebb magyar politikusról és az 1848-49-es szabadságharc vezéralakjáról, Kossuth Lajosról elnevezett  Kossuth-díjat. A legnagyobb állami elismerésnek számító díjat az országgyűlés 1948-ban, az 1848 március 15-i forradalom 100. évfordulóján hozta létre. Az 1990 óta az éppen aktuális köztársasági elnök által átadott elismerést általában március 15-én adják át az arra érdemes embereknek. Az első alkalommal 110 ember kapta meg ezt a díjat – köztük posztumusz díjazottként József Attila is. A manapság az elismerés mellett több milliós pénzjutalommal is járó Kossuth díjat – első alkalommal 20 ezer forint járt a díj mellé – pedig többek között egy, a József Attila-lakótelepen, az Epreserdő utca 32. szám alatt élő ember is elnyerte 1948-ban, dr. Kardos László személyében – a jobb felső sarokban látható képen. A pedagógusként az 1956-os forradalomban is aktív szerepet betöltő dr. Kardos László 1963 és 1980 között történő lakótelepi tartózkodására pedig 2008 óta emléktába hívja fel az Epreserdő utcában sétálók figyelmét.

ab84c78f-c6a6-439f-8361-d48b30b421d5
Emléktábla az Epreserdő utca 32/I szám alatt a József Attila-lakótelepen

Dr. Kardos Lászlót (1918-1980) elsősorban pedagógusként ismeri a történelemtudomány, de ahogy a fenti emléktáblán látható, néprajzi kutatásokat is végzett amellett, hogy a népi kollégiumok történetével foglalkozott. Az első Kossuth díjasok egyikének számító szakember magyar-olasz szakon végzett, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. Már diákként részt vett a Paraszfőiskolások Közössége és a Bolyai-kollégium megalapításában. Ahogy az akkori ferencvárosi önkormányzat által állított emléktáblán is olvasható, 1942–1948 között a Győrffy István Kollégium igazgatója, majd 1946–1948 között a NÉKOSZ nevelésügyi osztályának vezetője, a népi kollégiumi nevelés szisztémájának kidolgozója. A népi kollégiumok megszervezéséért és pedagógiai munkásságáért 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Későbbb a NÉKOSZ feloszlatása után, 1948–1950 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Tudományos Osztályának vezetője. 1950–1957 között a Néprajzi Múzeum osztályvezetője, majd főigazgatója. Fő tudományos kutatási területe a falusi lakosság kultúrája, életmódja, a magyar népi táplálkozás, valamint a falusi lakosság vallásos életének alakulása volt. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tevékenységében vett részt. A forradalom leverése után közreműködött Nagy Imre 1955–1956-os vitairatainak külföldre juttatásában. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként szociológiai, néprajzi kutatásokat végzett, és a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott. 1980-ban halt meg.

Fent tehát elolvashatták a József Attila-lakótelep Kossuth díjasának rövid életrajzát. Azt az élettörténetet, amelynek egy igencsak érdekes fejezetét teszik ki a börtönévek. Azok a börtönévek, amelyek alatt Kardos László folyamatosan jegyzetelt, írt és levelezett. A Kardos Lászlót jól ismerő Pogány Mária pedig ezeket sajtó alá rendezte, és megosztotta az interneten, amiről mindenféle elfogultág nélkül csak annyit mondanék, hogy rendkívűl érdekes gyűjtemény. A lenti kép is a linkelt anyagból származik. Magyarázatként pedig csak annyi van a kép fölé írva, hogy a  lenti iromány egy a börtönben egy WC-papír darabon volt olvasható, jókora humorral és iróniával fűszerezve.

A fenti képen látható, WC- papírra írt születésnapi meghívó után pedig következzen egy másik, az előző részlettel ellentétben, felettébb nem vicces része a börtönírások gyűjteményének, mintegy lezárva az egykor a lakótelepünkön élő Kossuth-díjas Kardos László bemutatását. Következzen egy részlet a Pogány Mária által írt utószóból;

“Tizenegy évvel ezelőtt, 1980. március 2-án éjjel, kedves barátunktól, Levendel Lászlótól útban hazafelé, egy, az Üllői úton suhanó taxiban, valahol a Nagykörút kereszteződésében, mellettem ülve halt meg Kardos László, a Györffy István Kollégium egykori igazgatója, a NÉKOSZ Kossuth-díjas volt főtitkára. Azóta belső kényszer vezérel, hogy életére, megnyilatkozásaira vonatkozó minden, ma még elérhető adatot felderítsek, képessé váljak alakját, megbecsülésre méltó, tanulságos közéleti tevékenységét felidézni és rögzíteni. A történelmi változás, a megbékélés rendkívüli lehetőséggel ajándékozott meg 1990 tavaszán. Akkor indult meg az 1956 után ártatlanul elítéltek rehabilitációja. Magam is megkaptam Kardos László ítéletének semmissé nyilvánítását, és egyúttal módot perének tanulmányozására. Így kibomlott előttem legnehezebb életszakasza: a börtön. Erről az időszakáról jóllehet egyet s mást tudtam, hiszen mellette álltam, leveleztem, egyik-másik hazai fegyintézetben olykor találkoztam is vele. De mégis kevésről szereztem tudomást. Peréről beszélni nem szeretett. ” – írta Pogány Mária lakótelepünk egykori Kossuth díjas lakójáról. Aki miatt a ma 68 éves Kossuth díj, helyi vonatkozású születésnap.