Változó művelőDési szokások

“Másoknak is így nyíljatok Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát higyjék örök az ifjúság Üllői-úti fák.” – olvasható Kosztolányi Dezső-Üllői úti fák című versében.

Lehet azon vitatkozni, hogy a végbement folyamat jó vagy sem, azonban attól még az a lényegen nem változtat. Egyrészt az ifjúság nem örök  és a többek között a József Attila-lakótelepen is megtalálható Üllői úti fák is máshogy nyílnak manapság, mint a rendszerváltás előtti évtizedekben. Jól példázza ezt a különbséget például a lakótelep kulturális életében végbemenő változás is. Hiszen a rendszerváltás előtt egy jóval pezsgőbb kulturális élet volt a telepen, például a Pest-Buda mozinak is köszönhetően, ahol a  legrosszabb esetben is húsz forintos belépőért kiváló péntek vagy szombat esti programban lehetett része annak, aki beült egy filmre a József Attila-lakótelepen, a mostani Görögség Háza helyén található moziba, amely egész Budapesten vitte a lakótelepünk jó hírét.

A Pest – Buda mozi

De a fentiek ugyanúgy vonatkoznak a cikk témáját adó Dési Huber Művelődési Házra, az Ezüst Sirály étteremre, vagy épp az ország első, 1964-ben megnyíló önkiszolgáló ABC áruházára is, ami a mai Napfény utcai Spar helyén működött akkoriban. A fent tárgyalt kérdéskört talán legjobban Gönczi Ambrus a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője foglalta össze egy vele készült televíziós műsorban. A szakembert arról kérdezték, hogy milyen volt régen az élet a József Attila-lakótelepen. Így hangzott a válasz;

“Egy nagyon pezsgő életről beszéltünk annak idején és arról, hogy ennek az életnek az összes olyan alkotó elemét megpróbálták megépíteni, amely szükséges ahhoz, hogy az emberek komfortosan, jól érezzék magukat a lakóhelyükön, hogy egy sziget jöjjön létre egy Budapestnek nevezett világvároson belül.” – mondta el Gönczi Ambrus a 9. kerületi televízió Ferencvárosi séták című műsorában, amelyben egyébként az Ezüst Sirály étterem történetéről esett szó.

A rövid bevezető után pedig következzen a cikk fő témája, az 1960-as években átadott Dési Huber Művelődési Ház, és az eddig lezajlott közel ötven év három nagy korszaka, 1966-tól egészen napjainkig. Az intézmény története egyébként már csak azért is érdekes lehet, hiszen a Dési Huber Művelődési Ház, bár  a nyolcvanas évek végétől tíz éven keresztül zárva volt,  jövőre ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. A cikkben szó lesz a megnyitásról, a kezdeti időszakról, arról amikor rockzene költözött a Désibe, illetve a művelődési ház rendszerváltás utáni újranyitásáról és jelenlegi helyzetéről is. A cikk kiegészül a művelődési ház névadójának rövid élettörténetével és pár érdekes történettel, valamint két, máig az intézményben dolgozó személy rövid bemutatásával is. Helyezkedjen el kényelmesen, mert kezdődik a rendhagyó lakótelepei történelem óra! Nem ígérjük meg, hogy rövidek leszünk!

A kezdeti évek, avagy azok a boldog szép napok:

Ma és története során végig a Toronyház utcában, a 17/b szám alatt található művelődési házat hivatalosan 1966. május 14-én adták át a nagyközönségnek. Érdekesség, hogy a hatvanas években átadott intézmény már 1958-ban felépült és művelődési házzá válása előtt szocialista pártházként üzemelt. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Gönczi Ambrus segítségének köszönhetően birtokomba jutott egy tanácsi összefoglaló a megnyitásról, ez következik most;

b6b758ff-0378-489d-9cc4-3ee437997818
Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a fotó 1970 és 75 között készült. Ezúton is köszönet érte.

“1966. május 14-én avattuk a művelődési otthont… Ez az intézmény Dési Huber István nevét vette fel, s nyitórendezvényként a jeles festőművész kiállítását tekinthette meg a közönség. Az ünnepség kedves vendége a közszeretetnek és nagy megbecsülésnek örvendő Dési Huber Istvánné, Sugár Stefike volt. Dr. Bojtor György tanácselnök ünnepi beszéde előtt felhangzott Radnóti Miklósnak a művész halálára írt Nem bírta hát című verse.” – részlet a Lakosságunk művelődése, szórakozása című tanácsi összefoglalóból.

044d001e-b89f-4d9e-87a9-106197cd6382
Korabeli szórólap részlete a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény jóvoltából.

Ebben az időszakban, mármint például a Dési megnyitásának idejében még finoman fogalmazva sem volt olyan pezsgő a lakótelep kulturális élete, mint ahogy azt a bevezetőben leírtuk. Erről tanúskodik legalábbis a Népszava két korabeli, egészen pontosan 1967-es cikke is. Az egyik írás például arról szól, hogy a kultúra ekkor még nem igazán volt elterjedt a lakótelepeken és így a József Attila-lakótelepen sem. A cikk szerzője egész pontosan az akkori állami és szövetkezeti lakásokban otthon ülő, takarékoskodó emberekről ír. Ezeket pedig szintén negatív képet festő kutatásokkal támasztja alá. Majd a “begombolkozott emberek” telepi életmódjának tárgyalása után megemlíti a művelődési házak fontosságának szerepét is. Itt egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy az új lakótelepek kulturális és társadalmi központjai a művelődési házak lehetnek. Ennek kapcsán pedig megemlítésre kerül az akkor harmincezer lakóval rendelkező József Attila-lakótelep, ahol akkoriban adták át ugye a Dési Huber Művelődési Házat. Az intézmény megnyitásáról egyébként mindkét cikk – az 1967 márciusi, A kultúra is hajlékot kér a lakótelepeken címet kapó és az 1967 júniusi Összkomfort-kultúra nélkül című is – pozitívan nyilatkozik, valamint kiemeli, hogy bizony lehet ezt így is csinálni.

285d82f2-670d-45d1-9ae2-6be3d2ce6086
Korabeli újságcikk a Népszava 1967-es terméséből Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

De akkor nézzük is, hogy pontosan mi történt a Dési Huber Művelődési Ház első, a megnyitástól egészen a 80-as évek közepéig tartó korszakában! Nos, ezt az időszakot főleg az utána következő évekkel való összehasonlítás után, a visszafogottság és a szó szoros értelmében vett művelődés töltötte ki. Csak néhány program, a már sokat említett Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Gönczi Ambrus jóvoltából; balettoktatás, különböző vetítések, Rádió és Híradástechnikai, valamint Symposion 67 irodalmi kör és természetesen akkor se maradhatott el a szombat esti tánc sem.

f7a9534d-b15b-4275-b12d-091fca9801a0
Táncoló fiatal hölgyek a Désiben az 1970 és 1975 közötti időszakból a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény anyagából

A kezdeti éveket tárgyalva mindenképp fontos megemlíteni az 1967-es évszámot, ugyanis ekkor egy bizonyos Király Elvira lett az intézmény vezetője, akinek a célja az volt, hogy  mindenféle szempontból megújítsa a művelődési házat. Ennek az elképzelésnek volt része az intézmény berendezésének teljes megújítása. Az átalakulás során tűnt el például a pártházi időszakból a nagyteremben maradt nagyméretű pulpitus is. Az új intézmény megújult arculatában egyébként a korabeli források szerint olyan, az átlagember által talán nem feltétlenül ismert, de a szakmájukban abszolút elismert személyek dolgoztak, mint; Bánáti János bútortervező, Radnóti Tamás formatervező, Horváth László keramikus, vagy Pauli Anna textiltervező. Az új berendezések pedig jó alapot adtak arra, hogy a Dési egy szerethető hellyé válhasson akkoriban mindenki számára.

614fc7b8-4492-42fb-a398-754dca33c0b0
Balettóra a Dési Huber Művelődési házban a 70-es évek elején. Köszönet érte a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteménynek

De berendezések megújítása még önmagában nem lett volna elég, a Dési Huber Művelődési Ház teljes megújulásához, hiszen a falakat még programokkal is meg kellett tölteni. Ez pedig meg is történt, igaz a későbbi időszak rockkoncerteihez képest még mindig a visszafogott stílust követve. Például ekkoriban kisiskolásoknak is gyakran tartottak különböző programokat. Érdekesség, hogy ezeket a foglalkozásokat például olyan szakemberek vezették, mint a ma talán sokaknak ismerős Sebestyén Márta előadóművész, népdalénekes édesanyja Sebestyén Józsefné, aki a Kodály módszer egyik jeles oktatója volt abban az időszakban. Ezen kívül a teljesség igénye nélkül voltak a Désiben még különféle pedagógiai konferenciák, ifjúsági klub, görög táncház – már akkoriban is – valamint új programként megjelent például a gyermek néptánc tanfolyam. Ezt az időszakot próbálják visszaadni a korabeli fényképek a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény jóvoltából.

b8f33aca-779d-4278-8415-cfbd915424a2
Korabeli  – szerintem zseniális – kép a Dési Huber Művelődési Házból Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

Összefoglalva tehát a maga módján zajlott az élet. Változás csak akkor következett be, amikor az akkori igazgató, Király Elvira szülni ment és Rappensberg Erika személyében új vezető került a Dési élére. Ekkor a korábban a gyermekprogramjairól is nevezetes Désiben a korábbi szokásokat nem elhanyagolva, de a felnőttképzés került előtérbe. Bár nem hiánypótló információ, de mindenesetre azért érdekes lehet, hogy ekkoriban volt a fővárosi kazánfűtő tanfolyamok központja a Dési Huber Művelődési Ház. Ezzel pedig lezárult az első, igencsak hangulatos korszak a Dési történetében. A helyét pedig egy keményebb vonal vette át. Balettozó gyerekek helyett ugyanis rockerek és gitárszólók hangja költözött be a művelődési ház falai közé.

dcb2469f-da18-4676-a307-568241d8de88
Egy történet lezárult a 80-as évek elején. A korszak feldolgozásában való segítségéért köszönet Gönczi Ambrusnak!

A folytatás avagy egy kis lakótelepi rock and roll: 

Varga Mihály 80-as években történő kinevezésével tehát, ahogy fentebb is említettem új korszak köszöntött be a Dési Huber Művelődési Ház történetében. Hiszen az új vezető teljesen más felfogással érkezett, és teret adott a rockzenének az addig visszafogottabb műfajokat befogadó Désiben. Az új vezetőségnek  valamint annak köszönhetően, hogy akkoriban még nem volt annyi rockkocsma, próbahely, és fellépési lehetőség a feltörekvő zenekarok számára, mint mostanában, a zenekarok jöttek is szép számmal a lakótelepre. Talán nem túlzok nagyot, ha azt írom, hogy a nyolcvanas évek, egyébként igen jelentős hazai rockkultúrájának egyik jelentős helye volt akkoriban a Dési Huber Művelődési Ház. Ezt igazolja a tény, hogy sok ismert zenekar és zenész fordult meg a Désiben akkortájt. Ilyen volt például az akkori P. Box zenekar is, a máig az egyik legjobb hazai hangú énekesnek tartott Vikidál Gyulával, vagy épp a nemrég a lakótelepen is megforduló énekessel, Varga Miklóssal a soraiban.

Varga Miklós interjú a lakótelepi mulatságon

A P.Box zenekar egyébként nem szimplán csak itt próbált a telepen, hiszen szinte saját klubjukként tartották számon a Désit. Ennek eredményeképp pedig gyakran léptek fel itt a lakótelepen, a Désiben szombatonként rendezett rockkoncertek keretein belül. Erről tanúskodik például  egy interjú Varga Miklóssal a Hard Rock magazin honlapjáról. Az interjúban az ismert énekes beszél arról is, hogy a József Attila-lakótelepen született meg a ma már szinte mindenki által ismert Európa című dal, az akkori igazgató, Varga Mihály hathatós közreműködésével – ő írta dal szövegét ugyanis.

0e334124-fe21-4459-8b84-6e22406404a1
A következő linken elolvashatja az egész interjút: http://www.hardrock.hu/?q=node/29048

De a P.Box nem az egyetlen együttes, amelyik a Désibe járt akkoriban akár fellépni, akár csak egyszerűen próbálni. Járt itt a teljesség igénye nélkül akkoriban az Ossian, Illés Lajos, Bill kapitány – Deák Bill Gyula -, Kováts Kati, valamint például Ferenczi György is, aki otthonának tekinti a Dési Huber Művelődési Házat a mai napig. A helyszínen jártamkor arra kérdésre, hogy mennyire tudtak a lakók arról, hogy ilyen népszerű együttesek járnak a lakótelepre, azt a választ kaptam, hogy egy bizonyos, a rockzenét kedvelő kör valószínűleg tudott róla, de emiatt nem volt jellemző a nagy felhajtás.  A művelődési házban egyébként akkoriban szinte minden szombat este rockbuli volt, ami azt jelentette, hogy este hattól a tíz órás zárásig, – ami már akkoriban is meg volt szabva – három zenekar játszott a több száz fős közönségnek. Egy ilyen bulin búcsúzott el Varga Miklós a P. Box együttestől és egy ilyen koncerten adta elő először a formáció az általuk szintén a Désiben írt mostanra már sokféleképpen előadott A zöld, a bíbor és a fekete című szerzeményt 1982-ben.

A Dési Huber Művelődési Ház ezen korszakát tárgyalva mindenképp meg kell említeni Nánási Zsolt nevét, akinek Varga Mihályhoz hasonlóan szintén jelentős érdemei voltak abban, hogy az akkori rockzenekarok közül több együttes is tiszteletét tehette a lakótelepen. Nánási Zsolt, aki egyébként ma is a Dési vezetője, elődje a már említett Varga Mihály javaslatára került az intézmény élére. Ekkor, 1986- ban Varga Misi, ahogy sokan nevezték – hiszen ő már sajnos nincs köztünk – a művelődési ház vezetését a kerületi MSZMP bizottságának főállású munkatársi állására cserélte. Nánási Zsolt pedig hozta magával Zselenc Lászlót, vagy becenevén Zsöcit, aki a rendszerváltás előtti magyar zenei élet egyik ismert, és elismert tagja volt. Olyan együttesekben basszusgitározott akkoriban, mint az Edda, a Beatrice, vagy a P.Box. Napjainkban pedig többek között a Dinamit együttesben játszik, amellett, hogy még mindig a Désiben dolgozik.

A képen Zselenc László a kerületünkben, azon belül pedig az FMK-ban található rockmúzeumben zenél. Forrás: ferencváros.hu

Tehát az új vezetőség, ahogy már említettem teret adott a keményvonalas, gyakran más helyeken nem is szívesen látott, de a Désibe befogadott heavy metal zenekaroknak. Ennek köszönhetően az intézmény népszerűsége a fiatalok és a stílust kedvelő emberek körében egyre inkább nőtt. Az felfogásnak köszönhetően olyan, nyíltan a rockzene legkeményebb műfajait felvonultató fesztiválnak is otthont adott a Dési, mint a 666 fesztivál, amely egyrészt a neve, másrészt a 66 forint hatvan filléres belépődíja miatt is nehezen tagadhatta volna sátánizmushoz való közét. Az említett fesztivál már csak azért is érdekes mert talán azt gondolná az ember, hogy hát ez, mint szép és jó, de úgyse megy el az ilyen őrült zenét játszó együttesek koncerjére senki. Nos, én is ezt gondoltam, de ahogy érdeklődésemre a Désiben felvilágosítottak, bizony rengeteg ember volt ezeken a fesztiválokon akkoriban. Már csak azért is, mert ezeket a fesztiválokat Budapest utcáin plakátok hirdették az érdeklődőknek, ami persze gyakran feljelentéseket is vont maga után. Ennek ellenére azonban ezek a fesztiválok nem maradtak el. Sőt! Ahogy megtudtam a reggeltől estig tartó fesztiválra tömegek voltak kíváncsiak, ami több száz érdeklődőt jelentett akkoriban. Adott esetben például a Sámán együttes fellépésein is…

Felmerül a kérdés, hogy ezt a nagy rock and roll életérzést a Désiben vajon milyen szemmel nézték akkoriban a lakótelepen élők. A Désiben jártamkor erre is rákérdeztem, amire azt a választ kaptam, hogy természetesen akkor is akadt olyan, aki szólt a hangzavar miatt, de ezt akkoriban meg tudták oldani. Ma ez már nem valószínű, hogy sikerülne. Pedig valószínűleg lett volna bőven miért szólni, hiszen az akkoriban még a maival ellentétben az emeleten egy nagy, egybenyitott koncertteremmel rendelkező Désiben igazi rockbulik voltak, amik nem feltétlen értek véget a hivatalos este tíz órás záráskor. Az intézmény akkori és mostani vezetője, Nánási Zsolt ezt a problémakört a következőképpen foglalta össze egy interjúban, azzal a kapcsolatban, hogy a lakosság vajon mért nem tiltakozott, amikor később a Désit 10 évre bérbe adták.

“Nem volt problémamentes egy-egy este kapcsán több száz fiatal szórakozása és kordában tartása a koncertek végén. Nem nyugdíjas vonal volt, az biztos!”

Tehát, valószínűleg a rockerek nem siettek haza a bulik után, és az is lehet, hogy még mulatoztak a lakótelepen egy kis alkohol és egymás társaságában, azonban talán az is kicsit túlzás – legalábbis a visszajelzésekből ez derül ki – amit az Ossian akkori dobosa, Galántai Zsolt nyilatkozott a József Attila-lakóteleppel kapcsolatban a passzio.hu nevű oldalnak.

c97e2932-f92c-4b30-9ae5-fb548c759c99
Vajon tényleg így volt vagy ez azért túlzás? Forrás: http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=31631

Ezzel pedig a második, igencsak eseménydús korszak tárgyalásának a végéhez is elértünk a Dési történetében. Egy olyan korszak végére, amit a nyolcvanas évek végén a művelődési ház számomra igencsak érthetetlen, tíz éves bérbeadása zárt le. A Dési Huber Művelődési Házat ugyanis, több sikeres évtizeddel a háta mögött, 1989-ben, bérbe adták egy számítógépes cégnek. Később pedig ebből a bérleti díjból újították fel a József Attila Úttörőházat, amiből aztán a mai Ferencvárosi Művelődési Központ lett. Ide ment át dolgozni az újranyitásig Zselenc László és Nánási Zsolt is. Ezzel pedig véget ért egy, a Dési és a lakótelepünk történetében is jelentős, és érdekes időszak, amit már egy más, visszafogottabb és sokak számára idegen világ követett az kétezres évek legelején történő újranyitáskor. Immár a lenti képen is látható, nyolcvanas évek meghatározó rockzenészei nélkül.

7c51ed47-dbc9-419d-b792-3c03053c09e5
A lenti képen a 80-as évek meghatározó rockzenészei, a fenti képen pedig az akkori Beatrice próbál az FMK-ban Forrás: Dési

A jelen, avagy a máshogy nyíló Üllői úti fák:

És akkor elérkeztünk a harmadik, és egyben utolsó részhez, ahova remélem sok érdekes sor kerül még az idő múlásával. Azonban az talán mégis jellemző, hogy mikor felhívtam a P.Box zenekar sajtósát, akkor a mai Dési megemlítésére elmondta, hogy tudja ma már ott nincs semmi. Persze nyilván csak a rockzene hiányára értette. Nos, a harmadik korszak kezdete egészen pontosan 2000. április 11., tehát lakótelepünk névadójának, József Attilának a születésnapja, ami egyben a költészet napja is hazánkban. Ezen a napon nyílt meg tehát tíz év kényszerszünet újra a Dési Huber Művelődési Ház ismételten Nánási Zsolt vezetésével. Az újranyitásra egyébként külön rendezvénnyel készült az intézmény, aminek keretében délelőtt az Ádám Jenő Zeneiskola diákjai adták elő a produkciójukat. A Dési vezetőjének elmondása szerint akkora tömeg volt a megnyitón, hogy a busznak meg kellett állnia, mert nem tudott továbbmenni. A rendezvényre egyébként szinte mindenki elment, akinek azelőtt bármilyen köze volt az intézményhez. Aki pedig megtisztelte a jelenlétével a rendezvényt, azt megkérték, hogy írjon alá egy emlékplakátot. Ez az aláírással teli papír napjainkban a Dési vezetőjének irodájának falát díszíti. Volt szerencsém lefotózni, így most Önök is megnézhetik.

95497563-a6da-4087-88f6-6da87c68cefd
Az aláírásokkal teli plakát a Dési irodájának falán. Az aláírások a fényképen nem látszanak, de élőben megtekinthetők.

Érdekes és jellemző történet, amit a Désiben jártamkor hallottam a vezetőségtől, még mindig az intézmény megnyitójával kapcsolatban. Tudni kell ugyanis, hogy az újranyitásra összegyűlt zenészeknek és vendégeknek a Désiben a költészet napjának estéjén nosztalgiabulit rendeztek. Annak rendje és módja szerint zajlott is a bulizás, amikor is egy a megváltozott rendszer által öntudatra ébredt néni jelentkezett a Désiben, mondván, hogy azonnal fejezzék be a mulatozást, mert különben megy és szól a polgármesternek most azonnal. Erre azonban rögtön megnyugtatták a mulatozók a nyilván érthetően feldúlt nénit, hogy ne rohanjon sehova, hiszen a polgármester Úr is ott táncol fent az emeleten a többi vendéggel, és ha kell felkísérik hozzá most azonnal.

5515b463-316f-4e0e-8192-f56291dcf79d
A jövőre 50 éves Dési Huber Művelődési Ház napjainkban, állandó helyén, a Toronyház utca 17-es szám alatt

Egyébként, amikor az új Désivel, és annak a régivel való összevetésében rejlő különbségek kerültek szóba Nánási Zsolttal történő beszélgetésem alkalmával, a Dési vezetője kifejtette, hogy szerinte ma már több ok miatt is megváltozott az élet, és ezért teljesen új igényekhez kell alkalmazkodnia a művelődési házaknak is. Ennek eredményeképp pedig ma már egyszerűen nem dívik rockkoncerteket rendezni ilyen helyeken, mert arra vannak alkalmasabb helyek is a városban. Ezért a manapság a régi egyetlen nagy koncertterem helyén lévő több kisebb teremben leginkább irodalmi esteket és hasonló típusú rendezvényeket tartottak, illetve tartanak a mai napig – ilyen volt például Hobo irodalmi estje is az újranyitás utáni időszakban.

Azt pedig már én teszem hozzá, hogy azt viszont sose tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha nem zár be a Dési közvetlenül a rendszerváltás előtt. Illetve a cikk elején említett pezsgő kulturális élet eltűnésének oka valószínűleg a lakótelepi lakosság elöregedésében is keresendő, amelyik korosztályt többek között a Désinek is nyilván új programokkal kell kiszolgálnia. Halovány kis vigasz lehet a lakótelepen élő rockereknek, hogy a rock azért nyomtalanul nem tűnt el a lakótelepről, hiszen a lakótelepi mulatságon gyakran lépnek fel olyan bandák, mint például a Beatrice vagy az Attila fiai társulat. Illetve a lakótelepen szinte mindig fellelhetőek a környéken rendezett rockkoncertek plakátjai. Akinek pedig még ez sem lenne elég, annak most felelevenítjük, hogy tavaly bizony itt forgatott a József Attila-lakótelepen az országszerte jól ismert Tankcsapda.

Tankcsapda a játszótéren

Végül pedig elérkeztünk napjainkig a Dési történetében. Akkor nézzük is mit kínál manapság a művelődési ház! Felnőtteknek van Zumba, Gerincjavító torna, Aerobic, Aikido és Tai chi foglalkozás. Gyerekeknek balett és különféle táncoktatások, Judo oktatással és gyerekszínházzal kiegészülve. A teljesség igénye nélkül…

De lépjünk is tovább, hiszen a Désivel kapcsolatos aktualitásokról beszélve még mindenképp meg kell említeni egy szervezetet. Ez pedig a lakótelep jelenlegi szinte egyetlen politikamentes civil szervezete, az Anyahajó Anyaközpont, akik már egy ideje a Dési Huber Művelődési Házat tekinthetik otthonuknak és a hűvös idő alatt itt tevékenykednek, különböző programokat rendezve az azok iránt érdeklődő tagjaiknak, anyukáknak. Róluk még mindenképp meg kell említeni, hogy idén a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány támogatásának jóvoltából közösségi fűszerkertet hoztak létre a Börzsöny utca és a Csengettyű utca kereszteződésének közelében, ami egy remek példa lehet például a jövőbeli közösségi kertek létrehozásához a lakótelepen. Érdekes és a korábbi és mostani időszak különbségét jól mutató kép, miszerint ott ahol régen a P.Box rockzenekar próbált, most az Anyahajó Anyaközpont tartja programjait. 

Összességében elmondható, hogy a gyerekprogramok mellett főleg az időseknek rendezett programokkal találkozhatunk, ha belépünk a Dési Huber Művelődési Házba mostanában. De ha már az intézménybe való belépésnél tartunk! Ha belépünk az ajtón mindenképp érdemes rögtön körülnéznünk, hiszen konkrétan a lábunk mellett pillanthatunk meg egy szó szerint jó nagy darab történelmet. Hiszen a Désiben rögtön a bejáratnál egy Sztálin-szobor rész fekszik. Bővebben olvashat erről a lenti cikkben.

Sztálin-szobor töredék a Désiben

Most pedig, ahogy a cikk elején megígértük, essen pár szó a  művelődési ház névadójáról, Dési Huber Istvánról, aki az egyetlen személy, akiről utcát neveztek el a lakótelepen, és akinek tiszteletére emléktábla is díszeleg a róla elnevezett utca elején található lakóház falán, bár őszintén szólva egy elég nehezen észrevehető helyen.

Dési Huber István 1895-ben született Nagyenyeden  és 1944-ben a Ferencvárosban halt meg tüdőbetegségben. Érdekesség, hogy a festőművészként és grafikusként számon tartott, Romániában született művész eredetileg Huber István néven látta meg a napvilágot és csak később vette fel a Dési Huber István nevet. A névfelvétel oka pedig egyrészt az általa kedvelt Dés városhoz való kötődésben, a nevének magyarosításában, annak könnyebb kiejthetőségben, illetve művésziesebbé tételében keresendő. Dési Huber István egyébként különböző források szerint élete során sok helyen megfordult, és több dologgal is foglalkozott főleg azért, hogy a családjának tudja biztosítani a megélhetést. De emellett rengeteg szép festmény és grafika is fűződik a nevéhez, amelyeknek a legnagyobb részét, az élete utolsó három évében otthonául szolgáló Ipar utca 11. szám alatt található lakásában készítette itt a Ferencvárosban.

2986557a-0337-453a-8c75-20cdf05940bf
Fotó: A kiváló magyar festő és grafikusművészről elnevezett utca táblája a József Attila-lakótelepen

A korszakos művésszel kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy igencsak otthonosan érzete magát Ferencváros külvárosi részén, talán épp a gyakran nehéz, munkás élete miatt is. Valamint érdekesség az is, hogy a háború alatt a fronton kezdett el különböző munkákat készíteni először, illetve hogy nagy kedvence volt az akkoriban még a Ferencvárosban működő gőzmalmok világa, amelyek közül több is működött akkoriban a kilencedik kerületben. Ilyen volt például a sokaknak ismerősen hangzó Gizella Gőzmalom is. A Dési Huber Istvánról még azt érdemes tudni, hogy bár alkotásainak csak egy részét teszik ki a Ferencvárosban készült képek, és a hátrahagyott életművének megtekintéséért is Szombathelyig kell utazni, mégis az látszik, hogy talán Ferencváros kétkezi munkát végző emberekkel lakott, külvárosi, gyárakkal szegélyezett munkásrészét érezte leginkább a magáénak – egyébként sok más, talán a lakótelepünkön is élő, nem feltétlen művészemberrel együtt. Ezzel kapcsolatban ismét érdemes idézni Gönczi Ambrust;

“Ő ebben a világban volt igazán otthon, tehát a kétkezi munkások világában, és nagyon szerette volna minél inkább ezt, az általa oly jól ismert világot bemutatni, és az ő eszközeivel, azt gondolom ez egész jól sikerült is.” – mondta el a Ferencvárosi séták című műsor egyik adásában a 9.tv riporterének a munkásosztály megjelenítésének fontosságára vonatkozó kérdésre a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője. Majd a szakember így folytatta; “Nagyon sokat számított neki, hogy ezekkel az emberekkel, akik ezekben a házakban laktak, napi kapcsolatban volt, és beszélgethetett velük. ” Dési Huber István emlékét az utolsó lakhelyének homlokzatán, az Ipar utca 11 szám alatt, emléktábla őrzi 2005 óta a Ferencvárosi Önkormányzat jóvoltából.

da47a7f5-f4c0-4b5b-95d0-f30a06d6971e
Fotó: Dési Huber István emléktáblája a Mester utcából nyíló, Ipar utcában, a 11-es szám alatt

A Dési Huber Művelődési Házzal, és a vele kapcsolatos történelmi érdekességek után pedig összefoglalás gyanánt érdemes kicsit eltávolodni a Désitől, és a lakótelepet pásztázó nem létező kameránkat szélesebb látószögre állítani. Hiszen akárhogy is nézzük, a József Attila-lakótelepen, és bizony emiatt a környező külvárosi területeken is megcsappantak az igazán jó, és mindenki számára elérhető szórakozási lehetőségek. Ezt mutatja például az is, hogy lakótelepen pár szigorúan tízig nyitva tartó kocsmán, az évente, ismert zenészekkel lebonyolított lakótelepi mulatságon, illetve a minden hónap második szombatján, a Toronyház utcai közösségi házban megrendezett görög táncházon kívül nem igazán tudnak hova menni a szórakozni vágyók a szabadidejükben.

De ne legyünk igazságtalanok, mert több remek, nyilván abszolút politikamentes, időseknek szóló program mellett,  ott volt például a téli napokon hiánypótló eszköznek számító körhinta az önkormányzat jóvoltából, amit a lakótelepi családok kaptak megérdemelt vasárnapi pihenőnapjukra, mintegy karácsonyi ajándék gyanánt. Akinek pedig a felkínált programok nem elegendőek, annak tudjuk ajánlani, hogy miközben szombat, vagy éppen péntek este a lakótelepen sétálgat, sóhajtozva mondogassa magában: Jaj, hát azok a fránya, változó művelőDési szokások!