Születésnapi gondolatok a könyvtárban

Születésnapi rendezvényt tartottak csütörtök délután a Börzsöny utcai könyvtárban, a lakótelepi intézmény ötvenedik születésnapja alkalmából. A könyvtár születésnapja egészen pontosan február 13-ra esik, és bár aznap is volt egy a farsanggal egybekötött ünnepség a Börzsöny utca 13 szám alatt, az igazi születésnapi ünnepségre most, az október 5-től 11-ig tartó Országos Könyvtári Napok keretében került sor. Az esemény jelentőségét jól mutatja, hogy a helyszínen jelen volt a média több képviselője, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár igazgatója, Dr Fodor Péter és több régi könyvtári alkalmazott is. Hangulatos kulturális programon jártunk.

A 14 órakor kezdődő eseményre néhányan ajándékkal érkeztek, cserébe pedig a szervezők sem maradtak restek, különféle süteményekkel várták az érdeklődőket. A rendezvény a sokak számára kedvezőtlen kezdési időpont ellenére a könyvtár befogadói képességeihez mérten igen népes közönséget vonzott. A születésnapi program két megzenésített József Attila verssel kezdődött. A Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium “Géza malac” kórusa  gitárkísérettel előadta a “De szeretnék gazdag lenni…” kezdetű költeményt.

“De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni, jó ruhába járni kelni, s öt forintért kuglert venni” – szólt a rendkívül aranyos kisiskolás kórustól József Attila híres fiatalkori verse egy kiváló előadásban. 12038750_1051263204908342_6605521992611377392_o-744x558Miután láthatóan mindenkit felvidított az előadás, Kállay Gáborné, Ferencváros alpolgármestere lépett a mikrofon elé, aki beszédében Vörösmarty “Gondolatok a könyvtárban” című művéből idézett. Beszélt a mai modern világ okozta olvasási válságáról. Majd kiemelte, nagy eredménynek tarja, hogy az önkormányzat ingyenes könyvtárhasználatot biztosít a Ferencvárosban élő nyugdíjasoknak és a GYES-en lévő kismamáknak. Szólt a Könyvet a házhoz mozgalomról, amelynek keretében  beteg, mozgásukban korlátozott ferencvárosi lakosok számára biztosítják, hogy házhoz viszik az olvasnivalót. Beszéde végén aztán megköszönte mindenkinek az eddigi könyvtárért tett munkát, és az eltelt fél évszázadra utalva Vörösmarty versének utolsó sorát idézte; “Ez jó mulatság, férfimunka volt”.

Ezután Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetője állt ki a megjelentek elé. A főigazgató elmondta, hogy fél évszázad hosszú idő, sok minden belefér, de a könyvtár esetében van mire visszatekinteni. Majd szólt arról, hogy  a könyvtár már a megnyitásának első éveiben meghatározó szerepet töltött be a főváros hálózatában. Az olvasási és az ezzel összefüggő könyvtárba járási szokásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy egy könyvtár akkor tesz jót, ha ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat nyújt, és a megváltozott helyzetben is meg tudja szólítani olvasóit.

12087085_1051240461577283_8542802689609561958_o

A beszédeket követően a könyvtár 50 éves történetéről kezdődött egy előadás, amit a tagkönyvtár vezetője, Rajziger Mária tartott. Itt elhangzott például, hogy a 60-as években még vasárnap is nyitva volt a könyvtár, amelyben gyakoriak voltak az irodalmi és egyéb kulturális rendezvények. Megtudtam azt is, hogy míg elvileg ma több nő jár a könyvtárba, addig akkoriban ez fele-fele arányban oszlott meg. Talán az előzőnél érdekesebb információ, hogy a 2005-ös könyvtárfelújítást megelőző évekig működő, Rostás Jenőné által megalapított gyerekkönyvtár amellett, hogy elismert könyvtárnak számított és rangos elismerést is kapott, rengeteg gyereket is vonzott a könyvtárba a lakótelepről és a környékéről.

Napjaikban az akkoriban népszerű gyerekkönyvtár helyén üres szobák állnak, a gyerekrészleg átköltözött egy jóval kisebb területre. Az üresen maradt terület egyébként kiadó, ezt egy tábla is hirdeti a bejáratnál. Tehát nincs tervben a régi nívós részleg felélesztése. Pedig egykor a gyerekkönyvtár külön részként működött saját kölcsönzőpulttal, rengeteg gyerekkönyvvel és nem mellesleg saját olvasóteremmel, ami egyébként ugyanúgy a felnőtt könyvtári részlegen is megtalálható volt. Ezt már magától az alapítótól tudom meg, mert a rendezvény apropóján, hosszú idő után visszalátogatott egykori munkahelyére.

Tőle tudom azt is, hogy akkoriban merőben más volt az egész könyvtár elrendezése, mint ahogy az ma megszokott. Az olvasótermeket – melyek ma már nincsenek – például függönyök választották el a kölcsönzői tértől. Valamint a kézi- és a gyerekkönyvek száma is jelentősebb volt akkoriban. Érdekesség, hogy amikor a fent említett dolgokról kérdezősködtem rá kellett jönnöm, hogy a könyvtári személyzet jelentős része igencsak fiatal, így nem sokat tudnak a régi dolgokról. A Börzsöny utcai könyvtár gyerekrészlegének alapítója 1965-től tíz évig dolgozott itt a lakótelepen, hogy később a Budapest Gyűjteménybe kamatoztassa tudását.

12119940_1051292581572071_3946833630445601773_o

A könyvtár történetét taglaló előadás további részében már konkrét számokat is hallhatott a nézőközönség. Elhangzott, hogy jelenleg mintegy 2800 regisztrált felhasználója van a könyvtárnak és ebből ezer fő 14 év alatti. Ezen kívül megtudtam azt is, hogy 1965-ben 18 ezer könyvből állt a könyvtár, ami mostanra 25 ezerre gyarapodott. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy tavaly a több ezer látogató nagyjából 50 ezer dokumentumot kölcsönzött ki, ami egy gyors számítás után azt jelenti, hogy ez olyan, mintha a Börzsöny utcai könyvtárban minden könyvet kétszer kikölcsönöztek volna tavaly. A történeti előadás hátralévő részében a tagkönyvtárban tartott különféle rendezvényekről esett szó.

Elsőként a Szó és ember elnevezésű kulturális programról került bemutatásra, amit az önkormányzat a teljesség felé idősügyi program részeként bonyolít le. A Ferencvárosban két könyvtárban – Börzsöny utcaiban és a Boráros tériben – felváltva tartott programok során írókkal, színészekkel történik beszélgetés. Ennek keretében többek között már a lakótelepen járt korábban Pásztor Erzsébet, Nemcsák Károly, Bencze Illona, Oláh János és Urbán Péter is. Ezután a többféle kisgyerekeknek, fiataloknak, illetve örök gyerekeknek tartott programok, drámafoglalkozások kerültek górcső alá. Csak néhányat említek a sok program közül. A könyvtár megemlékezett Radnóti századik születésnapjáról, tartott Lázár Ervin mesenapot, Én József Attila itt vagyok elnevezésű, és Ez király című vetélkedőt, az utóbbit Mátyás király személyéhez kapcsolódva. Mindez tényleg a teljesség igénye nélkül. 12063691_1051450541556275_4063762589469186459_n

Miután a tagkönyvtár vezetője befejezte az előadását, átadta helyét Gönczi Ambrusnak, aki a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője. A szimpatikus szakember rögtön egy költői kérdéssel indított, jelesül, hogy mért van az, hogy egyszerűen jó érzés belépni egy könyvtárba, ugyanis ő 18 éves muzeológusi pályája alatt még nem jött rá. Aztán a fentieket egy saját példával igyekszik megértetni, mint mondta, a legutóbbi alkalommal teljes meghökkenésére egy múzeumba belépve megkérdezték tőle, mégis milyen jogon kíván belépni.

Majd az egyébként a könyvtárban megtekinthető kiállításhoz is kapcsolódva a lakótelep történetéről tartott előadást egyetemi tanórákat meghazudtolóan érdekes módon. Beszélt a mai lakótelep környékén található lóversenypályáról, aminek kapcsán elmondta, hogy Széchenyi akkoriban eperfákat ültetett, hogy elhatárolja a pályát a mellette lévő területektől. Aztán az eperfákból jött az Epreserdő kifejezés, ami ma a lakótelepünk egyik utcájára utal, nem kizárt tehát, hogy innen jön az elnevezés.

A továbbiakban megtudhatjuk, hogy a mai lakótelep helyén a régmúltban két tó is fellelhető volt volt. Nevezetesül a Nagy-sertés és kisebb testvére a Kis-sertés tó. Ezeknek a nyomát ma azonban már csak térképen találhatjuk meg, ugyanis mára feltöltötték őket, semmilyen tóra utaló jel nincs a telepen. – mondta Gönczi Ambrus. Majd további történelmi érdekességekkel folytatta. 12047140_1051459254888737_4452507239728758501_nA szakember az előadása további részében szót ejtett arról, hogy a mai Ecseri út környékén gyepmesteri hivatal működött, amit különböző korabeli térképeken vasútállomás jelez. Ugyanez igaz a muzeológus szerint a talán már néhányaknak ismerősen csengő Cséri szeméttelepre is. A Cséri Lajos nevét viselő és szintén a József Attila-lakótelep mostani helyétől nem messze működött szeméttelepnél ugyanis szintén megállt a vonat a kilencszázas évek elején.

Talán a lakótelepen élők mindennapi életéhez jobban kapcsolódik a következő érdekesség Gönczi Ambrustól, aki elmondta, hogy a lakótelep mai helyét a századfordulón katonai gyakorlótérnek használták elég gyakran. A Nyúldomb pedig egy a katonai szlengben, köznyelvben igen gyakran használt kifejezés volt akkoriban a gyakorlatozások folyamán. Könnyen lehet tehát, hogy a mai Nyúldomb innen kapta a nevét.

A szakember egyébként már előadás elején elmondta, hogy a könyvtárról nála biztos sokkal többet tudnak mások, így inkább a lakótelephez kapcsolódó történelmi dolgokról szólna. Senki nem ellenkezett. Egyébként nagyjából előadásának ezen részének kérdezte meg a jelenlévőktől, hogy nem akarnak-e szünetet tartani, bírják-e még, de végül az előadást senki sem akarta megszakítani. Ezért mi sem tartunk szünetet mindössze pihenésképpen egy fényképet mutatunk a könyvtárban a lakótelep történetéről megtekinthető kiállítás egy részletéről.

12106789_1051467474887915_4230045359587402805_n

Az előadás további részében többek között a Valéria telep története és a mai lakótelep helyén végbemenő első motoros repülés volt terítéken. Ezzel kapcsolatban elhangozott, hogy Louis Blériot két-három alkalommal is a levegőbe emelkedett a lakótelep akkori helyén több tízezer ember ovációjával kísérve. Ezután a Valéria telepre terelődött a szó. A kivetítőn a közönség láthatott egy akkori képeslapot a Valéria telep barakkórházaiból, Üdvözlet a Mária Valéria telepről felirattal. Gönczi Ambrus ezzel kapcsolatban elmondta, hogy akkoriban nagy divat volt a képeslapok küldése, ez jelentheti a felettébb furcsa dolog okát.

Az előadást tovább figyelve megtudtam, hogy néhány festőt is megihletett a Valéria-telep, ezekből láthattunk kivetítve néhányat az előadáson. Ilyen például Bartha Éva 1959-es, illetve Szatmár Béla 1962-es alkotása. A rendkívül szűkös barakksorok házaiban egyébként nagy volt a zsúfoltság, és a zuhanyzó és a WC csak egy-egy sor végén állt rendelkezésre, a lakásokban nem. További érdekesség az előadásról, hogy a Mária főhercegről elnevezett telepen élők nagyon szerették, sőt várták a havazást, ugyanis ekkor kerestek embereket hólapátolásra, és így átmenetileg akadt munkájuk. Egyébként ha ez nem volt, akkor a Ferencvárosi rendező-pályaudvarra jártak fát lopni, József Attilához hasonlóan.

A Mária Valéria telepről a Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum vezetője még elmondta, hogy bár egészen pontos számot nem tudni, de az biztos, hogy több tízezren laktak a nyomortelepen. A felszámolás kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Kádár-rendszer egyik fontos mottója volt, hogy fel akarta számolni a szegénységet. Ez is segített a nyomortelep megszüntetésében. Gönczi Ambrus a Valéria-telepről szóló előadása végén megemlítette, hogy a felszámolása után volt egy elképzelés arra, hogy építenek egy Mária Valéria szegénységmúzeumot, de az ötlet végül elutasításra került különböző okok miatt. 12113289_1051510918216904_5686438661741491248_o-744x558A magas színvonalú előadás végén Gönczi Ambrus még megosztott pár érdekes információt a hallgatósággal. Elmondta többek között, hogy 1962-ben kapta meg mai nevét a Napfény- és a Toronyház utca. Elárulta, hogy a lakótelepünk egy a Magyar Nemzetben 1960 nyarán megjelent felhívás útján nyerte el mostani nevét, amikor is megszavaztatták a már itt élőket, hogy mi legyen a neve az akkori Üllői úti lakótelepnek. Érdekesség, hogy Pőcze Borbála, József Attila édesanyja érte el a harmadik helyezést a szavazáson.

Az előadás utolsó részében szó esett arról, hogy a Nagyjátszótér 1968 áprilisi átadását a Magyar Rádió élőben közvetítette. Megemlítésre került, hogy az első iskola a lakótelepen az Ifjúmunkás utca 13 szám alatt nyílt 1961-ben – ma Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola. Szintén érdekességként lett megemlítve, hogy az első lakó 1959 júniusában költözhetett be a József Attila-lakótelepre. Ezen kívül szót ejtett Gönczi Ambrus lakótelepünk  híres Pest-Buda mozijáról is, ahol mint kiderült az első előadás a Várkonyi Zoltán – Ártatlan gyilkosok című filmje volt, míg utoljára a Cápa címre hallgató alkotást vetítették. Érdekes kép a rendezvényről, hogy amikor az Ezüst sirály étterem neve elhangzott a főleg idősekből álló közönség hangosan tetszést nyilvánított –  jó hely lehetett.

Gönczi Ambrus ezzel fejezte be előadását. A cikk elején említettem, hogy a rendezvényt kisiskolások kórusa nyitotta. Nos, hogy keretbe legyen foglalva a történet, lényegében ők is zárták azt. A tagkönyvtár vezetője úgy harangozta be a záró produkciót, hogy egy megzenésített Weöres Sándor verset, és egy olyan dalt fog előadni a kórus, ami mindenki felismer majd. A “Boldog születésnapot” mondjuk tényleg nehéz volt nem felismerni.  A végén még Gönczi Ambrus mintegy ráadásként még levetített néhány érdekes korabeli filmhíradót például arról, amikor egy riporter járja a lakótelepet és arról faggatja a lakókat, hogy tudják-e ki volt Dési Huber István – az egyetlen személyről elnevezett utca névadója a lakótelepen. Majd kötetlen beszélgetés és közös tortaevés következett.

Zárógondolatként pedig mit is írhatnék amellett, hogy boldog születésnapot és újabb 50 évet kívánok a Börzsöny utcai könyvtárnak? Talán azt, hogy bár a világ változik, könyvtárba járni még mindig jó, ugyanis egy olvasójegy áráért egy egész világot kapsz cserébe, csak ne felejtsd el visszavinni!