Szedd össze a szilánkokat!

Őrülten rohantuk a kórházba, miután gyerekkoromban elestem játék közben. Na, de nem azért mert lehorzsoltam a térdem, hanem azért, mert esés közben valami megvágta a karom. Ugyanis egy törött sörösüveg lapult a fűben, és az szaladt bele mélyen csuklótájékon a karomba, pont azon a helyen, ahol az öngyilkosjelöltek is metélgetni szokták magukat.

Elég sok mindent szétnyirbált ez az üveg, mert a hosszú műtétet követően csak annyit mondott a sebész, hogy „vagy-vagy”. Azaz, vagy működni fog a karom vagy nem fog működni. Szerencsére a „jobbik vagy” jött be. A varratok ugyan máig látszanak, de tökéletesen működik minden.

A baleset óta viszont mindig összerándult a gyomrom, ha valahol széttört üvegeket láttam elszórva. Mióta megszülettek a gyerekeim, ez annyiban módosult, hogy ha törött üvegeket látok, össze is szedem őket.

A nagyjátszó „bulinegyedét” (focipálya melletti padok környéke), már nem egyszer mentesítettem. A mellékelt kép viszont a Csengettyű és Napfény utcák kereszteződésben készült. Két borosüveg tört darabokra, a tartalmuk már rég a járdára száradt. Ha valaki nem figyel, könnyen belesétálhat a nyári szandáljában, vagy egy játékmotoron nyargalászó gyerek is a szilánkok közé hajthat. A néhány lépésre lévő szemétgyűjtőbe dobáltam a darabokat és ezzel megszűnt ez a veszélyforrás.

Ha összetört üveget látsz, akkor szedd össze a szilánkjait, még akkor is, ha nem te törted össze és nem a te feladatod, hogy eltakarítsd! Gondolnunk kell azokra is, akik még nem tudják átlépni a problémákat.